Ha röviden szeretném leírni: a kosárfonás, alkotás iránti szerelem.
De ennél -talán- egy picit összetettebb.
Több évig voltunk szoros,napi 4- 8 órás kapcsolatban egymással. Mármint én, és a nyersanyag.
( elsősorban amerikai kosárfonó fűz, nád, agyag, fa ) Ezen időszak alatt megismertük, megszerettük egymást. Olyannyira, hogy mára hiányzik a beáztatott vessző illata, a száradó kosarak pattogó hangja, az anyag érintése. S mivel jelenleg nincs lehetőségem ily módon töltekezni: felelevenítem a múltat, s megpróbálom egy csokorba összegyűjteni mindazt, amit tudok erről a szakmáról.
Valószínűleg lassabban haladok, mint szeretném, de így is boldogan idézem fel életem minden percét, amit a fonással töltöttem el. Kezdve az első ismerkedéstől a komolyabb alkotások megszületéséig.
