Az édességet - nagy bánatomra - nemcsak elkészíteni szeretem, de fogyasztani is.
Így születtek meg a mi kis csokoládéink.
Az otthoni tortabevonók és egy csokimaradványok egy lábasban összetörve várták az új életüket.
Mivel édesapám cukrászmesterként dolgozott, volt mit látnom gyermekkoromban.
A tőle örökölt formákba öntöttük a csokoládét.
Így még jobb érzés volt ez a délutáni elfoglaltság a lányaimmal.
A múlt emlékei felidéződtek és az alkotás mellett tartalmas beszélgetés is kikerekedett.
Amit még képileg nem láthattok: marcipános csokigolyók:))
Ma vittem a munkahelyemre is.
Annyira jól sikerültek, hogy pillanatok alatt elfogyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése